A sóbánya története
A sókitermelés kezdetei Berchtesgadenben
Berchtesgadenben a sókitermelés krónikája a 12. századik nyúlik vissza. 1193-ban kezdődik a só kitermelése a Schellenberg melletti Tuval hegységnél. 1194-ben kerül először említésre a berchtesgadeni Gollenbach melletti sókitermelő.
A jelenlegi sóbánya megalapítása
1517-ben megkezdik a Petersberg tárna kialakítását, és ezzel Gregor Rainer hercegi prépost megalapítja a berchtesgadeni sóbányát. Az itt nyert sósvizet először a schellenbergi sófinomítóhoz szállítják. 1564-ben kezdi el működését a berchtesgadeni Frauenreuth sófinomító.
Bajor politikai objektum
Berchtesgaden 1803-ig megőrzi önálló hercegi prépostság címét. Az 1815. június 9-i bécsi záróokmány és az 1816. évi müncheni szerződés döntése alapján azonban véglegesen Bajorország fennhatósága alá kerül. A sóbánya és a sófinomító a Münchenben levő királyi országos sóbányák és sófinomítók közigazgatási hivatalának részévé válik.
Reichenbach kiépíti a Bad Reichenhallba vezető sósvízvezetéket
1816-ban I. Miksa bajor király és minisztere, Montgelas gróf megbízza Georg von Reichenbach bajor királyi sóhivatali tanácsost a Berchtesgaden és Bad Reichenhall közötti sósvízvezeték megtervezésével és kiépítésével. Már 1817. december 22-én elkezd csörgedezni Bad Reichenhall felé a berchtesgadeni sósvíz a facsövekben.
A 29 km hosszú vezeték és a jelentős szintkülönbségek nehézségeit a zseniális építő vízoszlopemelő gépnek nevezett vízikerékkel győzte le. Ez a gép – a reichenbachi szivattyú – az akkor idők zseniális találmányának számított, és Ilsanknál 356 méter magasságba emelte a sósvizet. A sósvízvezeték 1927. február 19-ig folyamatosan üzemelt – mesteri mű, amely feltalálójának mind a mai napig nagy dicsőségére válik.
Az egyik 14 tonnás bronz szivattyú megtekinthető a sóbányában. A szivattyúk további példányai Bad Reichenhallban a Régi sófinomítóban és Münchenben a Deutsches Museum-ban találhatók. A régi sósvízvezeték útja is megtekinthető a Berchtesgadentől Ramsau felé vezető gyönyörű túra útvonalon.